SZERB TEMPLOM ADONYBAN

1910-es képeslap az egykori szerb templomról Adonyban

Adony a Duna jobb partján helyezkedik el, Budapesttől 60 km-re, Fejér megyében. A kedvező földrajzi helyzetéből adódóan már egészen korán lakott terület volt. A rómaiak korában Vetus Salinum néven vált ismertté. A szerbek jelenlétéről a településen már a 16. századból vannak forrásaink, azonban jelentősebb számban a Nagy szerb kivándorlás (Velika Seoba Srba) idején érkeztek, III. Csarnojevics Arzén pátriárka vezetésével, a 17. század végén. Egy 1691-es feljegyzés szerint Zsankuntaranba, azaz Adonyba kerültek Sztefan Stilyanovics, szerb despota ereklyéi a szerémségi Sisatovac kolostorból, ami azt jelenti, hogy Adony már ekkor is meghatározó szerb településnek számított.

Szintén 1691-es feljegyzés szerint a közösségnek ekkor már két ortodox papja volt. Az alábbi adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adonyi szerbeknek ekkor már volt saját templomuk (feltehetően egy fatemplom, ami később elpusztult). Egy 1734-es forrás arról tanúskodik, hogy a helybéli szerbek állítólag engedély nélkül építették fel templomukat. Az új templom számára 1732-ben és 1733-ban, Petar Relics parókus idején, több szertartáskönyvet is beszereztek, így joggal feltételezhető, hogy a templom ez idő tájt épült fel.

A Szentháromságnak felszentelt templomot az adonyi ortodoxok egészen 1812-ig használhatták. Az esketettek anyakönyvében (1806-1858) a könyvborító belső oldalán található bejegyzés szerint 1812. május 20-án az adonyi szerbek új templomot építenek, melyet aztán 1887-ben újítanak fel. Sajnos a II. világháború idején a szovjet bombázás alatt súlyosan megsérült, így végül – egyéni elbeszélések alapján – a ’60-as években lebontásra került.

Emlékét – ahogyan a mára már szinte elnéptelenedett szerb lakosságnak – csak a különböző történeti elbeszélések, források őrzik. S az olyan egyedi darabok, mint ez az 1910-es évekből származó képeslap, melyre a Darabath Aukciósház oldalán bukkantunk rá.