„Zabratka, ubradač, šamija, ušamiti, ubrađivanje“ – mind olyan szerb kifejezések melyek egy bizonyos textilhez, a női népviselet egy részéhez, a fejkendőhöz fűződnek.
Szerbia számos régiójában – a magyar tájegységekhez hasonlóan– a fejkendő a mindennapi viselet része volt. Különböző színűek, díszítésűek voltak attól függően, hogy milyen alkalomhoz viselték őket. Ezek a külső tulajdonságok, közösségek és települések szerint is eltérőek lehettek. Az esztétikai funkciója mellett, a haj elfedésének és a különböző fejdíszeknek (mint pl. a kendő, vagy kisebb sapkák) mágikus (védő) funkciója is volt, melyek az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó hagyományokhoz kötődtek.
A kendő fajtája, színe, annak kötése alapján megkülönböztethető volt, hogy milyen korban van viselője, házas vagy esetleg özvegy, illetve, hogy milyen társadalmi és gazdasági státuszban van. A kiskorú és hajadon leányok leggyakrabban fedetlenül jártak, vagy egyszerű, dísztelen fejkendőt használtak, míg a házas nők viseletében már bonyolultabb mintájú, hímzett, sötétebb tónusú fejkendők is helyet kaptak. A gyászoló nők legtöbb esetben a fekete fejkendőt hordtak, mely sokszor életük végéig a viseletük része maradt.
A magyarországi szerbek népviseletéről sajnos nagyon kevés forrás áll a rendelkezésünkre. Az 1690-es Nagy betelepülést követően (Velika seoba Srba), a szerbek népviselete jelentősen átalakult, a velük együtt élő magyar, sváb, szlovák, horvát, rác népcsoportéval kölcsönhatásban. A szerb nők viselete néhány balkáni elemet tartott meg: az ékszereket (dukátokat), harisnyát, papucsot és a kendőt. Ezek később magyar és német elemeket átvéve egészültek ki. A Duna-mentén élő szerbek népviseletéről már a 19. században és a 20. század elején is készültek fényképek. Ezekből szemezgettünk ki néhány olyat, melyeken a fejkendő viselet is jól látszik.
(A magyarországi szerbek népviseletéről bővebben is olvashatnak Sz.Tóth Judit tanulmányában:Sz.Tóth Judit (2019): A szerbek viseletéről, Studia Comitatensia 37. 168-201. )