A szerb néphagyomány szerint a polaženik (ejtsd.: polázsenik) vagy položajnik egy rituális vendég, Karácsony napján érkező első látogató.
„Karácsonynak kora reggelén, néhol Újév napján, Kelet-Szerbiában pedig Szent Ignác napján, minden házat meglátogat egy felnőtt férfi vagy fiúgyermek, sőt Kelet-Szerbia egyes vidékein ezt a szerepet nő vagy lány is betöltheti, akinek személyéhez szerencsét társítanak. A polaženik egyedül vagy előre bejelentve érkezik, mivel a szerencse emberének tartják” – írja a Szerb Mitológiai Szótár.
A polaženik hagyományához számos népszokás kapcsolódik. Egyes helyeken útközben kerülnie kell a találkozásokat, mert nem köszönthet senkit addig, amíg oda nem ér a kijelölt házhoz. Amikor odaér a ház elé, jobb lábával átlépi a ház küszöbét, majd gratulál a házigazdáknak, és közben búzát szór szét a ház körül. Ezzel egy időben a ház egyik tagja, általában a háziasszony, meghinti búzával vagy valami gabonafélével a polaženik-et.
Bizonyos esetekben a polaženik a házigazdával vagy a család férfi tagjaival együtt megtöri a česnica-t (ejtsd: csésznica) vagy az ünnepi kalácsot; sőt, néhol a házigazda a česnica egy szeletét a polaženik-nek adja.Ahogy Szerbiában, úgy ezen a vidéken is számos szerb népszokás kapcsolódik a polaženik hagyományához. Budapest környékén, például Pomázon mára már ez a szokás szinte teljesen feledésbe merült, ugyanakkor a Maros mentén még mindig élénken él ennek a hagyománya.
Karácsony ünnepének alkalmából, példaként kiválasztottunk két interjúrészletet, amelyet battonyai és deszki terepmunkánk során készítettünk:
„Karácsony első napján felszeltük a česnica-t, az első szeletet Istennek, aztán a polaženik-nek, a házigazdának, aztán a gyerekeknek… És akkor édesapám a gyertyán mindig megjelölte, hogy kinek szelnek abból a česnica-ból. A gyertyába vágta bele késsel, Istennek, aztán egyet a polaženik-nek, aki először érkezett.“ (n., 70 é. – Battonya)
„Édesanyám előkészített egy kosár gabonát és gyertyát tett bele, majd meggyújtotta – és persze, egy almát is előkészített – és hogy volt-e még valami, arra nem emlékszem. Csak tudom, hogy a nővéremmel nagyon izgatottak voltunk, ha valaki Karácsony első napján jött, akkor mi megdobáltuk őt gabonával, ez volt a szokás.“ (n., 65 é. – Deszk)
FORRÁS:
Špiro Kulišić–Petar Ž. Petrović–Nikola Pantelić: Szerb Mitológiai Szótár, Nolit, Belgrád, 1970.
A „Kép és emlékezet” projekt digitális adatbázisa
