IN MEMORIAM: ELHUNYT DR. KISS MÁRIA

Dr. Kiss Mária (1935–2019) emlékére

Életének 84. évében, 2019. augusztus 7-én elhunyt dr. Kiss Mária néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézetének egykori munkatársa.

Kiss Mária 1935-ben született Zomborban. 1959-ben szerezte meg néprajz-muzeológus diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Tanulmányait követően a Népművelési Intézetben dolgozott, majd 1974-1991-ig a Néprajzi Kutató Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa lett. Pályafutása során a magyarországi délszláv népek körében végezte kutatásait, mely közül kiemelkedik a magyarországi, főként a Duna – mentén letelepült szerbek körében végzett néprajzi kutatómunkája.

A hazai nemzetiségi kutatás, így a délszláv népcsoportok néprajzi vizsgálata is – mely magába foglalja a horvát, szlovén és szerb nemzetiségi kutatásokat – egyidős a magyarországi néprajzi kutatásokkal. Ezt az igen termékeny múltra visszatekintő időszakot több egymástól jól elkülönülő szakaszra lehet felosztani, aminek egy részében meghatározó szerepe játszott Kiss Mária munkássága, a hazai délszláv, főként szerb közösségekben végzett kutatásai.

Családi szálak révén – édesanyja szerb, édesapja a szintén elismert néprajzkutató és zenetudós, Kiss Lajos[1] – is kötődött a szerb kultúrához, azonban a téma iránti szakmai érdeklődése néprajzi tanulmányai során bontakozott ki. Már egyetemista évei alatt, az ’50-es évek derekán, megkezdi gyűjtőmunkáját a Pomázi szerb közösségben. Érdeklődése a kalendáriumi ünnepek, szokások felé irányult, szakdolgozatát is e témakörben írta, mely a „Pomázi szerbek ünnepnapjai” címet viselte. Majd később, az 1986-ban megvédett kandidátusi disszertációjának is ez volt a témája, mely a Néprajzi Tanulmányok sorozatban jelent meg 1988-ban „Délszláv szokások a Duna mentén” címmel.[2] Összehasonlító néprajzi kutatásai során, melyet a magyarországi szerb, majd bunyevác és sokác közösségben végzett – bejárja Lórév, Pomáz, Szentendre, Budakalász, Csobánka községeket, valamint Baja és Kalocsa környékét, Dusnok, Bátya, Hercegszántó településeket.

Néprajzi munkássága során nem csak a terepen, hanem a szakmai életben is fontos szerepet vállalt, akadémiai pályafutása mellett szerkesztője volt a „Magyarországi délszlávok néprajza” kiadványsorozatnak, továbbá az egyéni gyűjtéseinek publikálásán kívül a magyarországi délszlávok kutatástörténetével is foglalkozott.[3]  Mindemellett az egykori Jugoszláviában is folytatott gyűjtőmunkát, több cikke, tanulmánya is megjelent e témában a hazai és a jugoszláviai szakmai kiadványokban.  

1991-ben ment nyugdíjba, azonban szakmai tevékenységét ez után is folytatta. 1996-ban az ő szerkesztésében jelent meg a „Válogatás a magyarországi nemzetiségek néprajzi köteteiből” kiadványsorozat a Magyar Néprajzi Társaság sorozatába.

A Magyar Néprajzi Társaság 1997-ben „Pro Ethnographia Minoritatum” emlékéremmel tűntette ki.

Dr. Kiss Mária munkássága több szempontból is jelentős volt. A magyarországi nemzetiségi kutatásokban vállalt aktív szerepe során a néprajzi szakmai kör figyelmét újból a hazai délszláv népcsoportok felé irányította. Tanulmányai, cikkei melyeket e témában írt a mai napig fontos néprajzi forrásként szolgálnak, s olyan kiemelkedő munkái, mint például az 1988-ban megjelent Délszláv szokások a Duna mentén címet viselő kötet, mindmáig alap szakirodalomént szolgálnak azok számára, akik érdeklődnek a magyarországi délszláv népcsoportok hagyományai, szokásai iránt. A szakmai téren elért eredmények mellett munkájával hozzájárult ahhoz is, hogy megismertesse egymással az egymás mellett élő, ám különböző kultúrával rendelkező népcsoportokat, közösségeket. Egy 1994-ben készült interjú során, így fogalmazott:

Tapasztalatom, hogy ha valaki nem ismeri szűkebb környezete kultúráját, nem érti a tágabb összefüggéseket sem! Még fokozottabban áll ez a nemzetiségekre, kisebbségekre, hiszen, ha ismerik múltjukat, nem gyökértelenek. Könnyebben értik meg azokat a hatásokat, amelyek itt érik őket, vagyis például nem lesz egymásnak idegen a szerb és a magyar.” [4]

Ezzel a szemléletével emlékezik meg munkájáról, s búcsúzik dr. Kiss Mária néprajzkutatótól

a budapesti Szerb Intézet


[1] Kiss Lajos népzenetudós, lásd.: https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-546.html
[2] KISS Mária 1988. Délszláv szokások a Duna mentén. Akadémiai kiadó, Budapest
[3] KISS Mária 1977. A magyarországi délszlávok folklórkutatásának áttekintése, Néprajzi Füzetek 2. Budapest
[4] Lásd: http://nemzetisegek.hu/repertorium/1994/05/56.pdf

(Lásztity Péró a budapesti Szerb Intézet igazgatójának búcsú szavai és Mladena Prelić a belgrádi Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Etnológiai Intézetétet munkatársa)