(P)esti mesék – Bozda Naum és Ilona Alapítványa
Ahogyan arról már korábban is írtunk, a pesti belváros utcáin sétálva számos olyan épülettel találkozhatunk melyeknek valamilyen szerb kötődése van. Elég csak az egykori Váci utcai leánynevelő intézetre (Angelianum – Váci u. 63.) gondolnunk, vagy a szemben lévő, Pesti Szerb Egyházközség székházára, melyről már a cirill-betűs felirat is árulkodik.
Egy kicsit távolabb, ám még mindig a belvárosban, a Hercegprímás utca 4. szám alatt álló épület homlokzatán a következő két-nyelvű feliratot olvashatjuk: BOZDA NAUM ÉS ILONA ALAPÍTVÁNYA – ЗАДУЖБИНА НАУМА И ЈЕЛЕНЕ БОЗДА.
Bozda Naum (1784 – 1853) Balassagyarmaton született tehetős görögkeleti kereskedőcsaládban. Második házasságát 1817-ben kötötte a szentendrei Jovan Belanović szenátor lányával, Ilonával (1800-1868). 1820 körül Pestre költöztek, ahol Naum a Lánchíd elkészültéig a dunai hajóhíd fenntartásáért felelt, majd, mint tekintélyes pesti polgár az 1832-ben alapított Hídegyletnek is a tagja lett.
A gyermektelen házaspár minden vagyonát nemzeti kulturális, társadalmi és egyházi célokra hagyta. Alapítványuk, mely 1870-ben, haláluk után lépett életbe, a szerb nemzetiségű pest-budai kereskedők, mesteremberek és technikusok pályaindulását, valamint orvostanhallgatók iskoláztatását és a szerb nemzetiségű, görögkeleti vallású hajadonok házasulását segítette elő. Az alapítvány fennállása alatt több mint 150 ösztöndíjat adott ki, egészen az 1952-es államosításáig.
/Fényképek: Biró Bence és Káplán Szofia/
